Aug. 20. Kedd
Sikerült! Felvettek a Farkas Ferenc Zenetagozatos Gimnáziumba. Rendben mély levegő. Megpróbálok lenyugodni! Na jó, az nem fog menni.
- Annuskám! - jött be anya a szobámba- Elhiszem hogy örülsz, én is nagyon büszke vagyok rád, de mi lenne, ha attól még nem tennéd rögtön tönkre a berendezést?
Jó, lehet hogy tényleg le kéne szoknom az ágyon ugrálásról így 14 éves koromra. Még egy hónapja sincs meg az ágy, nem kéne azzal kezdeni hogy tönkre vágom. De akkor hogy vezessem le azt a sok energiát? Mégsem ugrálhatok a padlón! Az túl kemény. Anya javasolta hogy menjek el futni! Futni! Én! Édesanyám hova gondolsz te? Tényleg azt hiszed hogy én majd futással töltöm a szabadidőmet? Na ne! Hadd nevessek! Úgyhogy leraktam a földre a párnáimat és azon ugrándoztam tovább. Szegény anya nem tudja mit tegyen az ő hiperaktív gyerekével.Nen vagyok egyszerű eset az biztos.
Ráadásul ma van a tüzijáték, és az István a király rockopera is amit természetesen egy évben sem hagytam ki, és általában együtt éneklek Koppánnyal. Nem értem miért kell szegényt felnégyelni! Na jó értem, de akkor is!
Aug. 31. Szerda
Na jó! Örülök hogy felvettek, de most már azért kezdek kicsit izgulni. Édes jó bátyám felkészített hogy vaalószínűleg az egész tanári kar pikkelni fog rám miatta. Hát igen! A suli pedagógusai közt hirhedt
Csertes Róbert bajkeveréseivel beírta magát a Farkas Ferenc Gimnázium történelmébe. Ezek után én mégis mire számíthatnék? És nem, nem "Szabó", vagy "Kiss Anna" lettem! Á dehogy! Nekem mindenképp egy ilyen lehetetlen vezetéknév kellett, amiből rögtön mindenki tudja hogy ki vagyok, ki rokonom, ki nem, ki az apám, stb...