Cortez naplója
Szept. 8. Hétfő
Reggel elég nehéz volt felkelnem. Nem vagyol én ehhez hozzászokva hogyminden reggel már ilyen korán ébren legyek. Miért nem engedik inkább pihenni a gyerekeket? Probálkoztam Nagyinál , de nem hatotta meg. Na mindegy. Mikor összecuccoltam,készenálltam arra hogy elinduljak otthonról és túllegyek az első napomon a Szent Johannában(mondhatom már nagyon várom). Úgyhogy elindultam le a dombon és zenéthallgattam, miközben megpillantottam pár másik diákot, és úgy láttam nem én vagyok az egyetlen aki szívesebben fordulna vissza es menne haza. Mikor megerkeztem, igyekeztem kikerülni a nem túl szimpatikus nőt aki egy szobor mellett otdibált az érkező diákokkal egy vonalzóval a kezében amit úgy láttam arra használ hogy cipősarkakat mérjen. Felmentem az első emeletre ahol mindenki nekemugrott, köszönt, kérdezőskődött, sztorizgatott az első hétről. Engem viszont jobbanérdekelt a szekrények előtt álló lány, Kinga és Virág társaságában. Szőkésbarna haja ki volt engedve, öltözete egyszerű, úgy ahogy a lány is, de mégis valamiért olyan különleges. Épp a szekrényben matatott, amikor Virág ellezdett vadul mutogatni felém, de ő ide se nézett,csak pakolt aztán egy könyvvel a kezében egyenesen a terembe ment. Hát, kezdetnek nem túl jó! Totál hidegen hagy.
Írom tovább ahogy csak tudom! Remélem tetszik!