______________________________________________________– Zúzzál. 

– Oké, ezt üssem meg? – mutattam a dobra. 

– Üsd. 

A következő pillanatban az egész guglizó csapat hátrafordult a hangzavarra. 

– Kösz – intett Cortez Zsoltinak. – Már éppen kezdett leszokni a gitározásról. Szerettesd meg vele a dobolást…- közölte, én meg nevetve tovább püföltem a hangszert.

______________________________________________________

– Jó, figyelj – állt meg, én pedig szembefordultam vele, és kérdőn vártam, hogy mit fog mondani. – Örülök, ha örülsz. Ha téged boldoggá tesz, hogy újra jóban vagy a szociopata Neményivel, akkor oké. De közlöm, hogy egy dobása van. Csak egyszer bánt meg téged, és a Sorbonne előtt rúgom fel. – Hűűű. Fenyegetős-megvédős-burkolt szerelmi vallomás. Az egyik kedvencem.

______________________________________________________

– Cortez, honnan a beceneved? Felkeltél egy nap, és kitaláltad, hogy milyen menő néven szólítson a világ? – vigyorgott gúnyosan [Kinga]. Az egész csapatunk egy emberként fordult Cortezhez, aki lesütött szemmel mosolygott. 

– Nem egy nagy sztori, semmi extra. 

– Az igazat! – förmedt rá türelmetlenül. 

– Jó, nyugi – szólt rá nevetve. – Oké. Gyerekkoromban két latin-amerikai haverom volt, és egyszerűen Ádám helyett Corteznek kezdtek el hívni, hogy ne lógjak ki közülük. Aztán valahogy rám ragadt.

[...]

– Sajnálom, hogy leromboltam a mítoszt – mondta Cortez, aki tényleg nem értette, hogy mi ez a nagy felhajtás a nevével kapcsolatban. 

– Ennyi erővel Ricardo is lehettél volna – gondolkozott Ricsi. 

– Én nem akarok Ricardót – tettem fel a kezem.

______________________________________________________

Kábé a film felénél Cortez hozott magának még egy kólát, Aztán visszaült mellém. Szorosan mellém. Kicsit félrecsúsztam, gondolván, ez afféle udvarias jelzés, de pechemre nem volt több hely, úgyhogy konkrétan leestem a kanapéról. Egy pillanat alatt felpattantam, Cortez pedig csak meredt rám, szerintem a szavakat kereste, végül egyszerűen kitört belőle a röhögés. 

– Oké, mi van veled? 

– Semmi, miért? 

– Most azért vagy ilyen távolságtartó, mert azonosulsz a szereplőkkel? 

– Nem, nem is vagyok. 

– Jó. Totál furán viselkedsz. Napok óta. 

– Észrevetted? – kérdeztem halkan. 

– Nem akarom a színészi képességeidet minősíteni, de… ja. Észrevettem. Nem volt nehéz. Szóval? MI van? 

– Azt hiszem, beszélnünk kell valamiről. 

– Jó, de azért leülhetsz. 

– Nem, most jobb, ha állok, ideges vagyok. – Cortez összehúzta a szemöldökét, és figyelmesen várt, én pedig zavartan tördeltem az ujjaimat, és azon tűnődtem, hol kezdjem. – Oké. Szóval. Szeretlek. 

– Most megleptél – nézett rám, mire megráztam a fejem. 

– Nem, komolyan, ez nem vicces. Figyelj. Én tényleg nagyon szeretlek, de még nem állok készen. 

– Mire? – nézett rám furán. 

– Tudod… 

– Reni. Komolyan nem tudom. 

– Hát erre – tártam szét a karom. – Elutaztak a nagyszüleid, Értelem és érzelem… 

– Na, most már kíváncsi vagyok, ebből mi lesz. 

– Tudod… Szóval. Tudom, hogy régóta járunk, tudom, hogy már úgy ideje lenne… de én még nem érzem ezt. 

– Oké – bólintott. – Most nagyon őszintén kérdezek valamit. MI VAN? 

– Cortez, tudod, miről beszélek! 

– Honnan tudjam, összevissza magyarázol a filmről,a nagyszüleimről,arról, hogy mióta járunk. Mi bajod van? 

– Aj, nem érted? Nem alszom ma itt! – közöltem határozottan, Cortez arcára pedig kiült a döbbenet. 

– Úgy volt, hogy ma itt alszol? Mert engem, nem zavar, csak nem tudtam róla… 

– Nem, nem volt úgy. legalábbis én nem terveztem. Inkább te – motyogtam lángoló vörös arccal. Cortez pár pillanatig töprengett, aztán felnézett rám, és totál kiakadt. 

– Megőrültél? – fakadt ki, mire elkerekedett a szemem. – Mit gondolsz te rólam??? 

– Mi? Én semmit, csak… azt mondtad, vannak ötleteid. 

– ja, ötlet. Hogy megnézünk pár béna filmet, aztán hazadoblak. Mindjárt itt vannak Ricsiék… 

– Ricsiék jönnek? 

– Persze. 

– Te jó ég! – kaptam a fejemhez. 

– Tényleg azt hitted, hogy bármit tervezek veled, mielőtt egyáltalán beszélnénk róla? Reni, néha komolyan meglepsz. 

– Bocs, én csak… nem szoktunk erről beszélni, és megijedtem. 

– Mitől? Tőlem? Normális vagy? – fogta a fejét, engem meg mardosni kezdett a bűntudat. 

– Jó, nem haragudj. Hülyén jött ki az egész. 

– Eléggé- értett egyet, és még mindig elég ideges volt, úgyhogy végül odaültem melle,és megfogtam a kezét. – Bocs – ismételtem suttogva, mire Cortez a szemembe nézett. 

– Szerinted nem várok rád? – kérdezte, majd óvatos mosolyra húzta a száját. – Addig várok, ameddig akarod. 

– Komolyan? – suttogtam, miközben a gyomromban lévő lepkék annyira csapongtak, hogy féltem, ezt nem élik túl. 

Te mennyit vártál rám? – kérdezett vissza. Sóhajtva elmosolyodtam, és úgy éreztem, ez tökéletes válsz volt. Odahajoltam hozzá, és hosszasan megcsókoltam. 

(…) 

Úgyhogy azt néztük, Ricsi a fotelban, Virág törökülésben a földön, egy tál popcornnal az ölében, Cortez pedig végigfeküdt a kanapén, és az ölembe hajtotta a fejét. 

Cortez a zsebébe nyúlt, és előszedte a BlackBerryjét, majd ölemből felnézve összeráncolta a szemöldökét. 

– Van valami oka annak, hogy Kinga azt írta sms-ben, hogy észnél legyek, különben kinyír? – kérdezte, mire elhúztam a számat. 

– Ööö… Talán beszélgettem vele erről-arról..- hebegtem zavartam. 

– Aha. Jó- bólintott, és elrakta a telefonját. – És mi lenne, ha engem kérdeznél, mielőtt rám küldöd az eszelőst? 

– Rendben- nevettem el magam. Azért rendes Kinga, hogy gondolt rám.

______________________________________________________

Éppen arról magyaráztak, hogy Andris nyári „nőjének” mennyire nagy volt a … Itt nem fejezhették be, mert Kinga táskájával fejbe verte mindkettőt, így a mondat vége az lett, hogy „mennyire nagy volt a mosolya”. A fiúk szakadtak a röhögéstől, én meg gyanítom, nem ezt szerették volna elmesélni. Kingával viszont senki nem mer szembeszállni. Így ácsorogtak a suli előtt, és a többiek hülyülését hallgatva, kissé összeszorult szívvel néztem körbe. Ismét. Nagyon hiányzott közülünk Cortez.

______________________________________________________

Ebédszünetben Kinga odalépett Cortezhez, és suttogva megszólalt. 

– Vidd ki Ricsit. 

– Jó. Lehívom a büfébe. 

– Nem, az nem jó, meglátja a tortáját! – rázta a fejét. 

– Akkor hová hívjam? – kérdezte Cortez. 

– Hívd ki magaddal a mosdóba. 

– Kinga! Lehet, hogy a lányok együtt járnak mosdóba, de mi általában megoldjuk egyedül is – közölte. 

– Nem érdekel! Hívd el! 

Cortez zavartan beletúrt a hajába, aztán elröhögte magát. 

– Felőlem – mondta, majd Ricsi felé nézett. – Megyek a mosdóba. Jössz? 

– Mi van? – kérdezte Ricsi elképedve.

Én visszafojtott nevetéssel néztem őket, majd segítségkérőn Zsoltihoz fordultam, aki szerencsére kapcsolt. 

– Én megyek veled. 

Ricsi összevissza kapkodta a fejét, végül feltápászkodott. 

– Akkor menjünk együtt – hagyta rájuk. 

– Kell még valakinek? – kiáltotta Zsolti. Az egész osztály felröhögött, mire mindhárman kimentek a teremből.

______________________________________________________

Ebédszünetben Kinga odalépett Cortezhez, és suttogva megszólalt. 

– Vidd ki Ricsit. 

– Jó. Lehívom a büfébe. 

– Nem, az nem jó, meglátja a tortáját! – rázta a fejét. 

– Akkor hová hívjam? – kérdezte Cortez. 

– Hívd ki magaddal a mosdóba. 

– Kinga! Lehet, hogy a lányok együtt járnak mosdóba, de mi általában megoldjuk egyedül is – közölte. 

– Nem érdekel! Hívd el! 

Cortez zavartan beletúrt a hajába, aztán elröhögte magát. 

– Felőlem – mondta, majd Ricsi felé nézett. – Megyek a mosdóba. Jössz? 

– Mi van? – kérdezte Ricsi elképedve.

Én visszafojtott nevetéssel néztem őket, majd segítségkérőn Zsoltihoz fordultam, aki szerencsére kapcsolt. 

– Én megyek veled. 

Ricsi összevissza kapkodta a fejét, végül feltápászkodott. 

– Akkor menjünk együtt – hagyta rájuk. 

– Kell még valakinek? – kiáltotta Zsolti. Az egész osztály felröhögött, mire mindhárman kimentek a teremből.

 ______________________________________________________

– Minden rendben? – érdeklődtem. 

– Hogyne. Itt ülök egyedül a kollégiumi szobámban, és pislákoló gyertyafényben paragrafusokat olvasok – felelte mélabús hangon. 

– Ó. Sajnálom. 

– Mi van? – nézett fel Cortez a gépemből. 

– Arnold gyertyafényben olvas. Szerintem szomorú – fogtam le a telefonom, hogy Párizsban ne hallják, amit mondok. :) 

– Mondd meg neki, hogy térjen át a 21. századba, és kapcsolja fel a villanyt. Az majd feldobja – tanácsolta, (…)

 

Oldal: Szjg *Idézetek*
Történetek, tesztek, sminkek, és más egyéb - © 2008 - 2025 - blankaoldala.hupont.hu

A HuPont.hu ingyen honlap készítő az Ön számára is használható! A saját honlapok itt: Ingyen honlap!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat